Üdv egy 23 éves lány blogján, aki imád fotózni, mérhetetlenül imádja a természetet, a zenét, és minden érdekli ami egy kicsit is elüt a hétköznapitól. Nem retten meg a horrorfilmektől, imádja az elhagyott helyeket és Párizsba is csak a katakombák miatt utazna el. Kedve nagyban függ a reggeli kávé lététől, de általában barátságos mindenkivel és soha nem ítél elsőre. Néha kicsit elvont gondolkodásmódú, de bárkivel szót ért és folyton bohóckodik, persze csak miután megismeri a körülötte lévőket. Ez lennék én, Vampy.

,,Ne kérdezd tőlem, mit miért fotózok s fotóztam. De azt sem, honnan jöttem, s merre tartok. Csak nézd meg jól a képeim! A választ megkapod."

 

 
 
Főoldal

Nyaralós élménybeszámoló!

2017.07.27. 12:55, Vampy

Negyedik nap!

Őrizd a hagyományt! :D

Hogy miért írtam ezt? Vannak olyan rémálmaim nyaralás előtt, amikben elhagyom a csomagom, nincs nálam a pénzem, esetleg az összes váltóruhám nincs meg megérkezve a nyaralás helyszínére. De ha az álmok nem lennének elegek, akkor itt a tény, hogy velünk mindig történik valami váratlan és kellemetlen fordulat, amitől akkor abban a pillanatban agyérgörcsöt kapunk, később meg nevetve emlékszünk vissza rá. Idén sem maradhatott el.

Reggel elég fáradtan ébredtünk az előző esti későn fekvés miatt, de kis idő múlva már rajtunk volt a koncertes szerelésünk. Én mondjuk még a kontaktlencsével szenvedtem egy sort, ami végül nem maradt a szemembe. Az egyik folyton elfordult, a másik meg konkrétan jó volt, csak úgy döntött, hogy bázisugró hobbijának él, és a földön landolt. Így enélkül a csoda nélkül indultunk útnak. Egyébként zavaró is volt, mert kicsit pirosan láttam a szemem sarkában, plusz ha nagyobbat pislogtam, akkor megemelkedett a lencse a szememen. Ezt most így nem tudom elmondani, szóval annyi a lényeg, hogy nem volt jó, és örültem, hogy nem abban mentem...

Mivel spórolni szerettünk volna, de nem is igazán pénzben, hanem az idegeinkkel, ezért úgy döntöttünk, hogy vonattal megyünk. Épp ezért keltünk fel olyan korán. A 11 – már nem tudom hány perckor indult – valahányassal mentünk Pestre, pontosabban Kelenföldig, ahonnan helyi járattal terveztünk közlekedni a Titaic kiállításra, meg a koncertre is.
 

Teljes nyugalommal ültünk a vonaton, ami egyszer állt meg Székesfehérvárnál a végcélig. Párom pokemonozott, én meg zenét hallgattam, és bámultam a mesés tájat, majd a vonat lassulni kezdett, jött egy újabb szám, és BUMM! A felismerés, hogy rohadtul nincs nálunk a koncertjegy...

Mondanom sem kell milyen idegesek lettünk, és isteni szerencsénk volt, hogy félúton le tudtunk szállni.

Bosszankodva megnéztük mégis mikor és hogyan jönne vonat, majd tudatosult bennünk, hogy jobb lenne kocsival elindulni. Most komolyan. Direkt vonattal indultunk neki, erre tessék...

Próbáltunk azért intézni valamit a jeggyel, ugyanis Pestig mégsem kellett, azt az összeget szerencsére visszaadták, és vettünk Almádiig egy jegyet. Út közben, hogy kicsit felvidítsam páromat akinek forrt a feje az idegtől, ugyanis gyűlöl Pesten vezetni, kitaláltam, hogy ne vezessünk vissza koncert után, hanem álljunk meg egy pihenőnél, és aludjunk a kocsiban. Persze ez a kaland felkeltette az érdeklődését, és jobb kedve is lett, míg meg nem érkeztünk a pokolba, azaz Pest utcáira.

Ez a gif X"D
Képtalálat a következőre: „drive gif”

Így, hogy kocsival indultunk útnak, volt időnk megnézni a Titanic kiállítást, amit én mondjuk már láttam kisebb koromban, pontosabban mikor 7.-es voltam, de párommal is meg akartam osztani ezt az élményt. Még mindig hideg rázós azok között a tárgyak között sétálni, amik egykor a Titanic utasainak tárgyai voltak, és együtt merültek mélybe a hajóval. Volt néhány megható pillanat is, például a nő története, aki inkább a hajón maradt férjével, minthogy beszálljon egy csónakba, és társa nélkül éljen tovább a magányban.

Pár kabin, vagy épp folyosó is be volt rendezve, és azt a benyomást keltette, mintha mi is ott lennénk a hajón, egyfajta időutazás formájában. A beszállókártya amit pedig kaptunk... Még mindig imádom. Rajta van egy név, valamint adatok az utasról – aki valóban a hajó fedélzetén volt – és a kiállítás vége felé megkeresheted a nevet, hogy túlélte-e vagy sem. Kicsit sokat kellett kutakodnom, de végül párom megtalálta a túlélők közt, ahogyan a sajátját is. Másodjára is túléltem. :D

Én nyertem a ki bírja tovább a hidegen tartani a kezét versenyben. :D Vagy csak hagytak nyaerni... :(
 

Mivel reggel ettem utoljára még a vonatozás előtt, így baromi éhes voltam este 6-kor, ahogyan párom is. Viszont inkább nem álltunk meg a koncert helyszínéig. Ott a Tesco parkolójában megálltunk, és be szerettünk volna menni venni valami ehetőt, de azt is feladtuk, mert körbe kellett volna járni az egész épületet. Miért ilyen óriási minden Pesten? Mindegy is.

Bementünk a Budapest parkba, és tudatosult bennünk egy cola megvásárlása után, hogy baromira nem leszünk az első sorban. Ennyit az édes álmokról amikben a korlátnál tombolok az őrült zenéire...

Valahol 6. sor körül álltunk meg végül, és ott néztük végig az előzenekart ami nekem kicsit lassú volt, de egyébként élőbe jobbak mint így;

Akkor még mindenki egy helyben állt, nagyjából lehetett levegőt kapni, és mozogni is, nem voltunk annyira egybetömörülve. Gondoltam is magamban, milyen laza lesz ez a koncert, pont mint Roadon is volt.

Végül megjelentek Mansonék emberei, egy hatalmas függönyt húztak a színpadra, hogy ne lássunk semmit. Hallani viszont nagyon is hallottunk. Hangolták a hangszereket, majd Manson is fel-fel hördült, a végén pedig úgy csinált akár egy macska akinek a farkára léptek. Mondanom sem kell a tömeg nem bírt magával, türelmetlenül vártak, és néha felkiáltották a nevét. Végül nagy csönd következett, amit megtört a cintányér hangja, és ahogy a dob beindult, a lepel lehullott és a vörös fényben úszó színpad közepén ott állt a sötét lovag. Ekkor őrült meg mindenki. Akkora lökéshullám alakult ki amire nem számítottam hirtelen, hogy majdnem elestem, de végül talpon maradtunk, és felvettük a tömeg ritmusát. Konkrétan beszorultam 5 ember közé de úgy, hogy moccanni nem tudtam, levegőt is csak úgy kaptam, ha egy nagyon picit fészkelődtem a magam elé szorított karjaimmal. Párom próbált védeni, nem csak ekkor, hanem egész koncert alatt a nagyobb lökésektől, én viszont ahogy telt az idő egyre inkább tojtam bele, és csak ugráltam, énekeltem a kedvencemmel, valamint löktem is ha kellett. Volt egy pogo kör nem messze tőlünk, ahová landolt is egy srác párom jóvoltából, végül fokozatosan előrébb kerültünk, és míg párom nem mondta, hogy menjünk kicsit szélre addig kb a második – harmadik sorban álltunk, jobban mondva ugráltunk és lökdösődtünk. Szegény párom kénytelen volt levenni a Slipknotos pólóját, amiért kicsit irigyeltem is, bár egy két lányt elnézve én is lazán ledobhattam volna a Mansonos atlétám.
 

Őrületes volt a hangulat! Azt kell mondanom, hogy merőben más egy külföldi együttes koncertje mint egy hazaié. Vadabb, őrültebb, és az a hangulat... Képzeljétek! XD Kilökött valaki a közönségből egy vörös tangát a színpadra, amit Manson előbb két ujja közt tartva énekelt tovább, majd felhúzta a bőrnacijára, és abban riszált. :D Élőben viccesebb volt a jelenet mint így elmesélve.

Volt egy pár fura alak is, akik közül egyet lehet elvertek a koncert végén egy sötét utcában. Egy kék hajú magas srác – tipik divat rocker aki csak azért vette fel ezt a stílust, hogy keménykedjen – nem egy olyan emberkébe belekötött aki a közelében volt, és kicsit teszetoszának tűnt. Volt egy srác aki a barátnőjével megszeppenve ácsorgott a lökdösődő tömeg közepén. A kék hajú kiszúrta magának és egyenesen felénk indulva meg sem állt hozzájukig, majd elkezdett arcoskodni, hogy majd megveri a srácot meg hasonlók. Szegény meg csak pislogott, hogy mi van. Ezért hiszik azt a rockerekről, hogy állatok, és rohadékok, közben meg körük sincs az ilyen pózer p...ökhöz. Sőt, egy normál rocker ilyen helyen normálisan viselkedik. Pogózik, de ha meglökik nem vergődik, meg áll le veszekedni, hanem mutat egy rockvillát, lepacsizik veled, majd pogózik tovább. Pont egy ilyen történt párommal meg egy sráccal, aki folyton engem akart lepogózni. :D Mondjuk bírtam a szitut legalább levezettem a hétköznapi feszkót. Ó, és apropó. Nem egy lányka ájult be, esett el, vagy lett vele valami, mint épségben kikerült a tömegből pogózó rockersrácok által. Mondjuk azt nem fogom megérteni, hogy miért kell kiakadni egy ilyen koncerten a lökdösődés miatt. Utolsó közönségsztori ígérem. Egy csajszi elesett vagy mi lett vele egy srác miatt, és a srác pc-je megkarcolta a leányzó vállát. Kiakadt, hisztérikusan elkezdett kiabálni a srácra aki felrántotta a földről, majd fel is képelte szegényt. A srác csak pislogott, majd megunva az egészet beintett a lánynak és inkább szart rá. Hozzáteszem még egyszer, a lány elesett, és a srác felsegítette. Egy ilyen helyre úgy menjen be mindenki a tömegbe, hogy meg van az esély karcolásokra, és zúzódásokra. Nem barbi babáknak találták ki az ilyesfajta koncerteket. Ha nem bírja az ilyet menjen ki a tömegből és óvja testi épségét. Egy sztár sem ér annyit, hogy összezúzza magát ha nem akarja...

Pogózásról egy kicsit. Rá szerettem volna keresni Pogo – Madonna Wayne Gacy - igazi nevére, és kidobott valamit a Google amire nem számítottam, viszont amint elolvastam tudtam, hogy ide kiteszem mindenképp.

A Pogozás egy tánc műfaj! Én sem tudtam eddig. Vannak szabályai, mint például a gyengébbek tisztelete, vagy ha ne adj isten elesik valaki azonnali felsegítése, és még sorolhatnám. Érdekes infók vannak a linken tessék rányomni! :D

Pogozás, mint tánc >>

Most viszont jöjjön amit beígértem. Nagyon kellett szorítanom a telefont, hogy ne pottyanjon a tömeg alá, de mindenképp fel szerettem volna venni legalább egy kicsit a Sweet Dreams című számból. Sikerült az egészet! Tudom a minőség szar, valamint a hang sem olyan mint élőben, de jó szórakozást hozzá. ;)
 

 

Sweet dreams #sweetdreams #marilinmanson #budapestpark

Barabás Enikő (Vampy) (@vampirecat8) által megosztott bejegyzés,

A koncert végén sikeresen körbementünk a Budapest Parkon kívül, és ott lyukadtunk ki, ahol Mansonék távoztak, és páran vártak rá. Hát ott ragadtunk. Ha már nem tudtam első sorban állni, és lepacsizni vele, legalább egy aláírást vagy közös képet szerettünk volna összehozni.

Álltunk vártunk, majd egyszer csak nyílt az ajtó, és kilépett egy pöttöm fickó, azzal a jellegzetes arccal, ő nem más volt mint Pogo!

Egy srác elcsípte egy kép erejéig, bár nem nagyon szívlelte a dolgot, látszott az arcán. Mi is le szerettük volna szólítani, meg egy srác, de meg sem hallott. Vagy legalábbis leszart magasról bennünket, és rohant tovább. Manson írt róla is a könyvében, így tudtam, hogy kicsit fura fazon, és pontosan így képzeltem el élőben a mozdulatait.

Mikor vissza bement inkább nem bolygattuk, tekintve, hogy amolyan csendes gyilkos fazon. Nyugodt míg nem piszkálják fel, legalábbis ilyen az imidzse. :D

Másodjára viszont mikor kijött a srác aki pár perce meg szerette volna állítani, elcsípte és kért egy aláírást. Fura volt, de elmosolyogott Pogo, és aláírt, majd mi is odamerészkedtünk egy képre. Párom megszólította, majd Pogo kerek szemekkel végigmért, és vigyorogva mellém állt, átkarolva a vállam, és hozta tovább a félelmetes arckifejezést. Sajnos videóra volt állítva a teló, így mikor ez kiderült, Pogo nevetve megkérdezte; What the fuck???

Jót kacagtunk az egészen, végül sikerült lőni egy közös képet vele. :D Vicces, hogy a könyv óta nagy kedvencem lett ő is, és róla lett elnevezve a kedvenc halam ami a munkahelyemen van. :D
 

 

Thanks Pogo <3 #pogo #madonnawaynegacy #marilynmanson #budapestpark

Barabás Enikő (Vampy) (@vampirecat8) által megosztott bejegyzés,

Sajnos Mansonnal már nem volt szerencsénk találkozni, ő bent az udvaron felült a buszra, majd úgy távoztak a koncert helyszínéről. Minden esetre életemben először találkoztam testközelben egy külföldi hírességgel, aki ráadásul a kedvenc énekesem egyik legjobb barátja, és amolyan plusz kedvenc ő is. Ez is egy örök emléknek marad meg, amire mindig emlékezni fogok. :D

Párommal még le is pacsizott a kép készítése után, mintha ezer éve ismerné őt. Jó arc volt. Kicsit hirtelen és fura fazon, de jó fej. :)

Érdekes módon csak a kocsiba ülve, amikor eltűnt az a bizonyos adrenalin löket a szervezetemből, akkor bukkant elő újra az éhség. Épp ezért elindultunk hazafelé, vissza Almádiba. Nagyon ki voltunk fulladva, plusz le voltunk izzadva, éhesek voltunk és még sorolhatnám, szóval jobbnak láttuk ha mégsem kocsiban töltjük az éjszakát. Már csak azért sem mert másnap jöttek párom tesói, meg Sel, és csak nem büdösen kellett volna őket felvenni...

Így mentünk vissza a nyaralóba, és úgy hajnal 3 fele már aludtunk is.

Páromnak sikerült felvenni egy szuper jelenetet, amit ide belökök. Vegyétek úgy, hogy Manson bácsi nektek küldi ezt az óriási puszit, amiért velem tartottatok és elolvastátok ezt a bejegyzést! <3
 

 

Dobj egy csókot :D #marilinmanson #kiss #love #budapestpark

Barabás Enikő (Vampy) (@vampirecat8) által megosztott bejegyzés,

 

 

Szerkesztő: Vampy | Oldal létrehozása: 2014. 03. 23. | Indulása: 2014. 07. 16. | Témája: Blog | Kódok: Linda design és Glamour factory  

wonderfullife2017.sosugary.org